A srácok halála óta fél év telt el kemélny munkával. Klipforgatások, interjúk, dalszövegek feldolgozása, stb. Egész jól tűrtem az egészet. Épp megjelenőben volt az első album, amelynek címe: Best Romantic (gondolkozzatok waze!!).
Megint eltelt egy fél év. Már rég megjelent az album, a számaimmal a toplisták élére kerültem, és egyre nő a rajongók száma. Ezenkívül megjelent egy könyv is, a Rock Child-ről szólt. Volt pár dolog a srácokról, rólam, a klipekről, dalszövegekről, és a rajongókról is. Mikor a fiúkra gondolok, akkor nagyon szomorú leszek, de elhatároztam, hogy megpróbálok felejteni. Ha nem tudom túltenni magam a múlt beli eseményeken, akkor életem végéig a rossz emlékek fognak vezetni. Ezért azt is elhatároztam, hogy nem fogok kijárni temetőbe, és rá se fogok gondolni. Így talán jobb lesz. Már nem azért vagyok lyen kegyetlen, mert nem szerettem őket, hanem pont azért, hogy szerettem őket, de muszáj rajtuk túllépnem. Folyamatosan írogatok dalszövegeket. Bárhova megyek, mindig van nálam egy papír és egy ceruza. Hogy minden érzésemet le tudjam írni...és persze azokból dalszöveget kialakítani.
Nos, ez alatt az egy év alatt sok minden történt. Mind jó, mind rossz dolgok. Lássunk is egyet, amikor még egy hülye kis plázapicsa voltam. és nem gondoltam a következményekre.
Július 12. szombat (2006)
-Héé, Kate!- kiáltott nekem az egyik barátnőm, Brittany( ő az, akire gondoltuok...tartottuk a kapcsot). Épp Svájc egyik legdrágább plázájában lógtunk. Egy csomó rajongó odajött autogramot kérni. De nem bántam, mert nagyon jó érzés, hogy szeretnek az emberek.
-Igen?- én, épp egy kirakatot bámultam, pontosabban az ott kiállított lélegzetelállító szép ruhát. Sajnos a szemem az árára is rátévedt. Rögtön mentem a csajok után.
Britany(Britani)-val, Melody(Melodi)-val, és Mary-vel(Méri) voltunk a plázában.
Már régóta voltunk ott. Szerencsére aznap estére nem volt megszabva, hogy hányra érjünk haza. Az egész hétvégét együtt töltöttük. Elhatároztuk, hogí este a város legjobb és legnépszerűbb diszkójába menyünk. A M.Y.S.T.A.R. club -ba. A bejáratnál volt egy kis gubanc, mert azt mondtam, hogy a Rock Child énekese vagyok, de a szerencsétlenek nem hitték el, és nem engedtek be. De megtaláltuk a hátsó bejáratot, és belógtunk. Alig telt el egy óra, én és Brittany már holt részegre ittuk magunnkat...hát igen...a sok sör, pálesz, és Wishkey :P. A pulton táncolgattunk, néha repült egy-egy ruhadarab. Aztán elkergettük a pultos lányokat, és mi álltunk a helyükre. Itt már Melody és Mary is csatlakozott. Csapoltuk a sört, néha megejtettünk egy sztriptízt is. Aztán egyszercsak valaki lerántott a pultról, épp az ölébe "pottyantam" (égből eső angyal :P). Ő elráncigált vaéahova. Be az egyik szobába. A villanyt nem kapcsola fel.
-Hátt te meg kivagy?- én segg részegen
-Hát nem ismersz meg? -kérdezte az illető
-Mer kéne?-én értetlenül
-Hááátsz.....- az illető
-BAZMEG, NYÖGD MÁN KI, HOGY KI VAGY !-én
-BILL KAULITZ VAGYOK TE RIBANC! A TOKIO HOTEL ÉNEKESE!!!!!!!!- ezekszerint az a Bill.
-Tényleg? A TOKIO HOTEL?????? ISTENEEEEM- én a röhögéstől küszködve- jah, én meg a Rock Child énekese vagyok, és szívesen adok autogramot! Én, és előszedtem egy tollat, letéptem Billről a pólót, és a mellkasára írtam a nevemet. :D.-Várjunk csak? Kit neveztél te ribancnak, te buzi?
-Hjaajh...-sóhajtott
-Bill agyok...nem emlékszel? Együtt turnéztunk...-suttogta a fülembe
-Bill te vagy az?-én meglepődötten.
-Na végre...-sóhajtott- Igen én vagyok
-Huhh...régen láttalak...mi szél hozott erre?-én
-Hozzád jöttem- Bill
-Mért?-én
-Mert...szeretlek!- Bill
-Bocs, mi?-én
-Szeretlek!-Bill
-Hát bocs, emlékszel, és utállak téged!-én, és mentem volna ki, de visszarántott, és a falnaknyomott.
-Eressz már el, te buzi!-én
-Tudod kit nevezz buzinak! És Bill Kaulitz-nak senki sem mondhat nemet!-Bill
-Dehogynem! Én nemet mondok!-én, de ekkor erősebben szorított, és levette a felsőmet. Aztán vadul lesmárolt. Próbáltam szabadulni, de nem sikerült, erősebbnek bizonyult. Aztán töbet nem is foglalkoztam a szabadulással. Engedtem neki mibdent. Kezdtem jól érezni magamat. Bill közelében úgymond biztonságban éreztem magam. Már levette az összes ruhámat, és én is az övét, aztán...megtörtént. Lefeküdtem Bill Kaulitz-al......
Mint látjátok, ez egy múltbeli esemény. Lesz több is, ez még csak al első.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.