A délelőtt gyorsan eltelt az interjúval együtt. Csak a szokásos kérdések voltak. "Van pasid?" "Eddig nem tudtunk semmit a szüleidről, mesélsz róluk?" De valahogy túléltem....az egész életem olyan unalmas. Lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy tiszta hülye vagyok, tök jó az életem, sztár vagyok, imádnak, de nem....az életem már sablonos. Szinte már csak egy bábu vagyok, és nincs igazi életem, nincs magánéletem...De ugyanakkor imádom a zenét, és eszem ágába sincs abbahagyni. Szeretem a rajongóimat. És ha esik, ha fúj, ha szakad, végigvisze,...végigviszem. A fiúk miatt.
Teltek a napok, hetek, és egyszer csak Ben behívott az irodájába, mondván, hogy fontos ügy van. Be is mentem.
-Szia- köszönem félve
-Szia Kate! Jó hírem van!-lelkendezett Ben. Itt már nem féltem, mert ha jó hír van, akkor nincs semmi baj.
-Na és mi az?-kíváncsiskodtam
-Hát...a fiúk elvesztése után nagyon összeomlottál. De mindent kivállóan tűrtél, és látod? Ez lett a vége Híres énekes vagy. Szeretnek. Mindegy a lényeg, hogy egy szuper lány vagy!-Ben
-Oh...köszönöm szépen...de nemhiszem, hogy ezért hívtál be...-én
-Ja igen...képzeld, hooogy........MEGHÍVTAK EGY NEVES DÍJKIOSZTÓRA!!!!!!!!!- Ben
-ÁÁÁÁÁÁ ez nagyszerűűű!!!!!!!!!-én. Ben naykába ugrottam.
-Az! A hétvégén lesz, szóval mehetünk is ruhát venni!-Ben
-Á, ez csodálatos!-én
Szóval elindultunk vásárolni a plázába. Bementünk minden ruhaüzletbe. Végül Ben-el egy fekete-piros egyberuhánál állapodtunk meg. Részletesen: Nincs pántja, és a melle fölött van egy vörös rózsa-kitűző. Bokáig ér, de oldalt fel van "szakítva " (Remélem el tudjátok képzelni!!!). Jah, és nagy része csipke, szóval kicsit csicsás, de mégis csinos. A ruha után cipőt néztünk. Végül egy hegyes orrú, fekete ilyen fűzős szandál féleséget vettünk, aminek az egyik pántján van egy vörös rózsa, szóval passzol a ruhához. Aztán elmentünk kiegészítőkért. Vettünk egy fekete gyöngy-karkötőt, amihez volt egy ugyanolyan fekete gyöngynyaklánc. És ezzel kész is lettünk. A díjkiosztóig gyorsan eltelt az idő. Aznap este teljesen be voltam zsongva. Felvettem a ruhát, cipőt, kiegészítőket, jah, és feekete neccharisnyát. Szóval szexi voltam. A hajamat begöndörítettem, csak a frufru volt egyenes, és kisminkeltem magamat. Vörös rúzs, rá szájfény, kefete szemceruza, rá fekete szemfesték(csillogós),jah, a körmeim természetesen feketékvoltak, és már indultam is. A ház előtt már várt Ben. Beültem a limóba. Sofőr vezetett, Ben mellettem ült. Nemsoká megérkeztük. Kiszálltam a limóból, és ezernxi rajongó sikítozása fogadott. Isteni érzés...gondolj bele! Érted sikítozik a fél ország! És a te dalaidat énekelik, szeretnek! Autogramosztásra nem volt idő, ezért már mentünk is. Leült mindenki a helyére. Egy percig síri csönd ült a nagy termen. Aztán bejött a színpadra egy nő, és almondta a szokásos dumát, és kezdődött a műsor. (most olyanra gondoljatok, mint a viva comet!!!)
-És a legjobb banda kategóriában a díj AAAAAAAA TOKIO HOTELÉÉÉÉÉ!!!!!!!!!- a csaj. Itt teljhesen ledermedtem. Tokio Hotel...Bill, Tom...na neeee...nehogy összetalálkozzunk...De tovább nem tudtam gondolkozni, mert feljöttek a színpadra.
-Hát....mit is mondhatnék...-Bill-17 évesek vagyunk, és fél világ ismer. És ez nagyon szuper érzés. Voltunk már viva comet-en régebben is, de nem gondoltam volna, hogy még harmadszorra is mi szerezzük meg díjat-mondta fülig érő szájjal Bill. Eszembe jutott az a futó kaland. Hogy azt mondta, hogy hozzám jött, és szeret, de miután megdöntött, eltűnt. Pont mint a szemét tesója.De jött a következő
-Az ideji legjobb új előadó díjat LEEENAAA SMITH KAPJAAAAAA!!!!!!!!!- egy másik csaj. A csajszi láthatóan nagyon örült, és el is hiszem, mert gondolom ebben az évben kezdett, és máris díjat kap.
-Éééés, lenne itt egy újdonság. Mivel van egy lány, és egy banda énekese volt. De sajnos a srácok meghaltak. Így a lánynak egyedül kellett énekesként befutnia. De mindent nagyon ügyesen állt, Ő KATE MILLER!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-mindenki tapsolt, sikított, fütyült, én meg felmentem a színpadra.
-Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Tudjátok és árvaházban éltem 9 éves koromig.Volt 3 nagyon jó barátom, akik mindig mindenben segítettek.-itt Tibire, Mátéra, és Ricsire néztem, akiket még az elején szúrtam ki- Aztán 10 évesen egy család adoptált. Sajnos nem a legszuperebb helyre kerültem. Szinte mindig költöztünk. De...egyszer a sors úgy hozta, hogy az utcán tök véletlen összekadtam velük. A 3 legjobb barátommal. De egyszer annak a napnak is vége lett. 15 évesen elköltöztem a családomtól. Ide Svájcba. Itt ismertem meg Chris-t, Matt-et, és Dan-t. És itt indult be a banda élete. Dalszövegeket írogattunk, de az egész csak egy haversággal kezdődött. Chris találta ki ezt az egész bandás dolgot, és amint látjátok...sikerült is....egészem egy bizonyos napig. A szülinapom volt. Eghész nap nem voltak otthon, és kaptam egy hívást, hogy autóbalesetet szenvedtek, és nem élték túl. Gondoltam csak vicc volt az egész. De bebizonyosodtam, hogy nem. Teljesen összeomlottam a fiúk halála után. De éreztem, hogy ők is azt akarják, hogy egyedül vigyem végig az egészet. Elhatároztam, hogy keményen tűrni fogok mindent. Dalszövegeket írtam, és dolgoztam fel. Klipeket forgattunk, amit csak el tudtok képzelni. Kemény munkával telt el egy év. És most itt vagyok egy nagy díjátadón, és kapom meg a díjat. Csodálatos érzés. Köszönök mindent, a....na most sokan mondanák a szokásos dumát, hogx "köszönök mindent elsősorban a szüleimnek" de nem, nekem nincsenek szüleim. Ezért nekem az első természetesen a menedzserem, aki mindenben segített, még akkor is, mikor teljesen kész voltam. Aztán nektek! Nektek, rajongóknak. Ti tettetek ilyen sztárrá!- én. törtek ki belőlem a szavak. És éreztem, hogy örömmel hallgatják. Átvettem a díjat. Én voltam a legutolsó.Nagyon sok autogramot osztottam ki. És jött az, amitől nagyon féltem. Jöttek a TH-s srácok
-Hello Kate!-jött oda hozzám Tom
-csá-én de oda se figyeltem
-Most mi a bajod?-Tom ingerülten.
-Ne hidd, hogy mindent elfelejtettem ez alatt a két év alatt!-én és otthagytam. Aztán jött Bill is, de ő a lényegre tért. Berántott az öltözőjükbe, és lesmárolt. Én meg felpofoztam.
-Mit akarsz már megint, Bill?-kérdeztem
-Téged!-és magához húzott.
-Undorító vagy!-én
-Tudom!-Bill
-És egy nagy fasz!-én
-Igen, van olyanom, és ha nem hallgatsz el, akor használatba is veszem!!!-fenyegetőzött Bill
-Képes lennél megerőszakolni?-én
-Simán!-Bill
-MENNY A FASZBA!-Én
-Bocs-Bill
-Asszed egy bocs-al elintézel mindent? Emlékszel, amikor csak úgy felbukkantál a diszkóban jól meg_kurtál és otthagytál? És amikor az első koncertkörút volt?Akkor is milyen szemét voltál már!-ordítottam a képébe. -Tudom, és mindenért bocsnatot kérek...de ha nem bocsátasz meg akkor....-és kisétált. Életemben nem hittem volna magamról, de most én rántottam vissza, és nekilöktem a falnak.
-Megbocsátok-suttogtam.
-Ezt akartam hallani kicsi lány!-és fordított a helyzeten. Ő lökött neki a falnak.
-Azt hiszed komolyan gondoltam?-röhögött és előhúzott a zsebéből egy kést.
-M..mit akarsz a...azzal?-én remegve
-Csak nem félsz?-Bill
-Képzeld nem félek. Meg akarsz ölni mi? Csak tessék, úgyis a fiúk után akartam menni. Itt az alkalom. És tudd meg, hogy nem félek!!!!!!!-én idegesen.
-Hát, te akartad!-Bill és közelített a késsel.
-BIIIILLLL!!!!!!!!-rontott be Tom
-Bill, mit csinálsz????????-Tom, mikor meglátta közeledni felém Billt a késsel.
-Semmit! Csak beszélgetünk!-Bill és elrejtette a kést a háta mögé és erőletett egy bájmosolyt.
-Jah, akkor ok, nah, akkor hagylak titeket, hello!-én kisétált. Én csak néztem utána.
-Mi van? Teccik Tom, vagy mégis félsz?-Bill
-Ölj meg!-én. Bill már közeledett. Már tök közel volt, mire gyorsan megrántottam a csuklóját, kikaptam a kést a kezéből, és a hasába szúrtam. Álettelenül rogyott a földre.
-Kate!-suttogta Bill utolsó szavaként.
-Sajnálom Bill, te is meg akartál ölni!-én. Ekkor megláttam Mátét Ricsit és Tibit az ajtóban. Lenéztem a Bill körül egyre növekedő vértócsára.
-Öh....-én
-Értjük Kata! Ezt nem gondoltuk volna rólad! Képes lennél megölni egy embert! Csalódtunk benned!...-Máté- Ittvan uram!-kiáltott ki az ajtóból.
Ekkor berohant vagy 5 rendőr. Meglátták a kezemben véres kést. Rögtön bilincset tettek a kezemre, és elvittek. Nem tudom, hogy Bill túlélte-e, de nagyon remélem, hogy nem. Mert gyűlölöm. De ugyanakkor nem akarom, hogy meghaljon, mert akkor én is meghalok, vagy életfogytiglant kapok.
10 év múlva
Itt ülök már 10 éve ebben a börtönben. Bill persze meghalt .Én halált kaptam. Épp ma lesz a kivégzés...nem féltem, mert nekem már úgy is mind1. Már beültettek a villamos székbe. A hajamat is levágták.
-Oké, akkior kapcsolom.- és a hapi felkapcsolta az áramot........
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-sikítottam egy bazinagyot.
-Mi van már?- kérdezte mellőlem kómásan Bill.
-Hogy kerülök ide? Téged nem megöltelek? És én nem börtönben vagyok? És nem végeztek még ki?-én
-Micsoda?-Bill
-Akkor csak álom volt. Azt álmodtam, hogy leszúrtalak, és börtönbe kerültek, te meghaltál, és engem is kivégeznek.-én
-Huhh....-Bill
-Mindegy, de hogy kerülök ide?-én
-Hát tudod az úgy volt, hogy.....-Bill
-Ne mond! Ne mond, hogy megint megtörtént!-én
-De...-Bill
Felpofoztam, és összeszedtem a ruháimat, és alfutottam....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.